Félelem vagy túlzott lelkesedés

Van, hogy a ló túlzottan lelkesedik a vízért ilyenkor nagyon nehéz vele  vizesárkot ugratni. Ilyenkor egy profibb lovasnak kell megtanítania rá, hogy mit kell tegyen a vizesároknál. Volt már rá példa, hogy versenyen a ló csak ugy egyszerűen bele mászott a vizesárokba és alig bírták kivinni onnan. A ló természetesen ilyenkor nem folytathatja a versenyt.

Viszont

A víz sok lónak okoz problémát – valószínűleg, mert egykori „oktatóik”pálcával kényszeríttették őket a vízbe. Emellett bizonyára még idegesen üvöltöztek is velük, így a hangulat nem lehetett valami biztató. A lovak okos teremtések, és valószínűleg azért mentek be a vízbe, mert jobban féltek az ostoros embertől. A ló nem saját elhatározásából lépett bele a vízbe – és ennek elkerülhetetlenül az lett az eredménye, hogy még jobban lecsökkent a toleranciaküszöbje.

A lovadnak tudnia kell, hogy te azért vagy ott, hogy segíts neki, és nem viselkedsz majd idegesen vagy irracionálisan. Ez nem könnyű, mivel az emberek ragaszkodnak a lovaikhoz, és nem képesek elvonatkoztatni. De meg kell tenni: hűvösnek és logikusnak kell maradni, hiszen a lovak megérdemelnek egy esélyt, hogy sikeresen elvégezzék a feladatot. Gondosan ki kell dolgozni az órák anyagát is.

• Mielőtt megpróbálnád átugratni a lovad a vízen, nézd meg, miként reagál a vízre. Tiltakozik az ellen, ha lelocsolod a lábát? Ha igen, csak fokozatosan tedd, hogy kialakuljon benne a tolerancia – először csak mutasd meg neki a locsolócsövet, majd érintsd meg vele, utána engedd meg a vizet és így tovább.
• Az első kísérlethez gondosan válassz ki egy olyan terepet, ahol csak át kell haladni a vízen. Keress egy – nem túlságosan – meredek lejtőt, ahol a víz is sekély, és a talaj is biztonságos.
• Szánj rá egy egész napot erre a gyakorlatra, hogy valóban legyen idő megszokni a feladatot.
• Ülj a lovadra és sétálj el vele a vízhez. Ha meghátrál, állítsd meg, és hagyd, hogy nézze meg alaposan a vizet. Ne sürgesd: csak arra figyelj, hogy a ló megnézi magának a vizet. Ha szükséges, használd felváltva a lábad és a gyeplőt, hogy apró léptekben közeledjen feléje.
• Lehet, hogy egyszerre csak 1 lépést tesz meg, de ez teljesen természetes, feltéve, ha a ló valóban igyekszik foglalkozni a problémával. Ha azonban elkezd bámészkodni, vagy el akar rohanni, finoman állítsd meg, és figyelmeztesd a feladatára. Dicsérj meg minden pozitív mozdulatot - simogasd meg a nyakát.
• Az a célod, hogy megmutasd neki: ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani. Segíted és támogatod, de neki is együtt kell működnie. Megkönnyíted számára a dolgot (amikor belegázol a vízbe), de megnehezíted az életét, ha helytelenül cselekszik – mivel minden alkalommal, ahogy visszalép, megállítod és újraindítod.
• Ha a lovad már nem hajlandó erőfeszítéseket tenni az ügy érdekében, például, megveti a lábát, nógasd erélyesebben – kerüld a verést vagy a kiabálást; helyette alkalmazz egy puha kötéldarabot, melyet ide-oda himbálsz a feje felett. Ezzel inkább csak felbosszantod,de nem bántod. Ha a ló megindul, jutalomképpen tegye el a kötelet.

Elképzelhető, hogy az első napon a lovad csak a víz széléig hajlandó elmenni; vagy mégis át fog kelni rajta. Az első esetben vissza kell menni, és ugyanúgy kell eljárni, de minden alkalommal igyekezz némi haladást elérni nála. Ez talán bő lére eresztett megoldásnak tűnhet, de a befektetett idő és energia még így is minimális, ha figyelembe vesszük azokat a problémákat, melyeket egy víztől örökösen rettegő ló jelent.

A szerk. (maly) megjegyzése: Én azt tapasztaltam, hogyha pl. terepen vágtázunk és útba esik egy hatalmas tócsa, a ló legszívesebben kikerüli, de ha erre nincs lehetősége, inkább ugranak, minthogy belelépjenek. Az ugrás persze a versenyeken lévő vizesárkok szempontjából szerencsésebb, mintha átvágtáznának rajta…:P