Problémák az ugrásokkal   Az akadály megrohamozása:    A lovam mindig nekirohan az akadálynak. Azt hittem, azért teszi, mert szeret ugrani, de azt mondták, hogy ez a fájdalom vagy a félelem miatt is lehet. Hogyan állapíthatom meg a valódi okot?  Némelyik ló ösztönösen földbegyökerezik az akadály láttán. Mások azonban valósággal megrohamozzák az akadályt, és nagyon szomorú, hogy lovasaik (sokan) ezt a lelkesedésnek tulajdonítják, ám ez általában távol áll az igazságtól. A lovak több okból is nekirohanhatnak az akadálynak: ·        Fájdalom, vagy fizikai kényelmetlenség miatt, mint pl.: a begyulladt hát vagy láb, fogfájás, vagy a rossz felszerelés. ·        A félelem. Ez kortól függetlenül bármely lóval előfordulhat, de gyakoribb fiatal lovak esetében, melyeket túl korán túl magas akadályok elé állítanak. Ebben az esetben nem szántak elegendő időt arra, hogy megtanítsák az ugratásra, és a ló megrémül az akadály magasságától, vagy ami a leggyakoribb: nem képes felmérni az akadály magasságát és beleüti a lábát a rudakba. Az ezzel asszociált fájdalom vagy akár az akadálynak csapódó láb hangja a későbbiekben azt az érzést kelti a lóban, hogy ez olyasmi, amit a jövőben inkább elkerülne. Tehát legközelebb úgy próbálja kikerülni, hogy megáll, vagy elrohan az akadály elől. Ha a lovas úgymond „keményen” bánik a lovával, és akarata ellenére is áthajszolja azt az akadályon, a ló végül ugrani fog, de valósággal megrohamozza az akadályt, hogy minél előbb megszabaduljon az elkerülhetetlentől. Ez olyan, mintha becsukná a szemét: egy ismeretlen probléma elől ösztönösen menekül. ·       A félelmet a kiegyensúlyozatlan lovas is kiválthatja, aki annyira rángatja a zablát, hogy a lónak megfájdul tőle a szája, vagy ha a lovas túlságosan megszorítja a lábával a ló oldalát, az például egy fiatal ló esetében hatalmas feszültséget jelent. Ugyancsak fájhat a lónak, ha az akadály átugrása után a lovas teljes súlyával visszaesik a hátára, vagy ide-oda zötykölődik a nyeregben, esetleg ugrás közben rángatják a zablát-ezek mind-mind félelmet keltenek, és elveszik a kedvét az ugrástól. ·       A lovas félelme- a lovak ösztönösen megérzik és átveszik lovasuk érzelmeit és lelkiállapotát. ·        A lovat nem tanították meg kellőképpen, így az ugrást teljes mértékében ijesztőnek érzi. ·       Az olyan lovas, aki azt hiszi, hogyha nekiszáguld az akadálynak, megkönnyíti az ugrást, és emiatt mindig nagyon erősen ugrat. Így a ló nem is tudja, hogy másképp is lehet ugrani.    A taktikai és emberi hiba kiküszöbölése végett hagyja, hogy a ló egyedül ugorja át az akadályt. Ha még mindig nagy a sebesség, az ugrás valószínűleg a kényelem, az idomítás vagy az önbizalom hiányát tükrözi. Ha egymagában gond nélkül ugrik, de lovassal a hátán már nekirohan az akadálynak, gondolja át, milyen taktikai, vagy emberi hibákat követtek el, és próbálja meg kijavítani azokat.   Miért fájhat neki? A fájdalomnak akár csak a lovak tűrőképességének is megvannak a fokozatai. Némelyik ló már a legenyhébb fájdalom esetén nem hajlandó ugrani, míg mások elviselik a nagyobb fájdalmakat is, míg egy szép napon már nem bírják tovább. Természetesen sokat segít, ha ismeri a lovát, így azonnal észreveszi rajta a legkisebb változásokat is a mozdulataiban, vagy a viselkedésében. Rendszerint ezek az első jelek, amelyek arra utalnak, hogy valami nincs rendben a lóval. Ilyenkor azonnal ellenőrizze a hevederét, a hátát, a lábát és a fogait. Ha arra gyanakszik, hogy a lovának fáj a háta, először is hívja ki hozzá az állatorvost.  Most pedig egy figyelmeztetés. Sokan vannak, akik rendelkeznek némi felületes tudással a felszerelést illetően, és ettől már szakembernek képzelik magukat. Vizsgáltassa meg a hevedert egy olyan szakemberrel, aki nyergekkel foglalkozik. Ez a személy megmagyarázhatja lova jellegzetességeit, és kényelmes, „lóra” szabott nyerget készít számára.  A jó minőségű patkó létfontosságú eleme a ló jó közérzetének. A láb kiegyensúlyozatlansága kényelmetlenséget okozhat ugráskor; földet éréskor nagyon fájhatnak az első lábai. A szájprobléma az egész testére hatással lehet, és ezt a megfeszített izomzatban és bicegő járásban lehet észrevenni. Lehetőleg évente egyszer-kétszer vizsgáltassa meg a ló fogazatát. Az állatorvosok is beismerik, hogy a lovak fogápolásával kapcsolatos felszerelésük korlátozott, ezért ilyen esetben egy képzettebb szakemberre van szükség.  Ha megvizsgáljuk a fenti területeket, előbb-utóbb megtalálják a probléma okát. Ha megszüntették a kényelmetlenség okát, át kell ismételniük vele az addig tanultakat, hogy kiűzzék emlékezetéből az ugrással kapcsolatos félelmeket.        A ló testbeszéde sokat elárul félelmiről  Ha alaposan megfigyeli a lovat, minden bizonnyal észreveheti rajta a félelemre utaló jeleket. ·       Összeszorítja a száját, és szemében tükröződnek az érzelmei ·       A füle hátracsapódik, vagy előre-hátra mozog ·       A teste feszült, ilyenkor a fejét a normálisnál magasabbra tartja. Ez olyan lovaknál is megfigyelhető, melyeknek fáj valamilyük- ezek a lovak behorpasztott háttal ugranak, miközben hátsó lábukat vonszolják.   Amikor a ló normálisan ugrik. Ez a ló nyilván használja a hátát az ugráshoz, és normális sebességben ugrott el. Amikor egy ló megrohamozza az akadályt, hátát behorpasztja, fejét felszegi, ezáltal nem használja a hátát, és hátsó lábai pedig szinte csak vonszolja maga után.