Bajor melegvérű
 Marmagassága: 165-170 cm
Küllemére jellemző a nemesség, a nagy ráma, a pontos küllemi felépítés. Feje nagy, nyaka elegánsan ívelt, középhosszú, középmagasan illesztett, marja kifejezett, mellkasa mély, háta középhosszú, erős, fara hosszú, széles. A tarka kivételével minden szín megengedett. Energikus, térölelő és elasztikus mozgású ló. Kiemelkedő tulajdonsága a kisigényűség, a jóindulat és a hosszú élettartam.
Bajorország számít Németország egyik legnagyobb lótenyésztő hagyományokkal rendelkező tartományának. Innen származik a már kipusztuló félben lévő rottal is, a keresztesháborúk hátasa.
A fajta tenyésztése a XVI. században kezdődött, amikor V. Albert herceg méneket hozott bajorországi kolostorokba, elsősorban Asbachba és Griesbachba. A cél egy hadra is fogható könnyű hátasló kialakítása volt. Az 1800-as évekig főleg holsteini méneket, a XIX. század első felében angol félvér, arabot, anglo-normann és norfolki lovakat vontak be a tenyésztésbe. A XIX. század második felében a tenyésztés középnehéz melegvérű ló irányába változott. A XX. század kezdetén az oldenburgi mének nemesítő hatása érződött. A II. világháború után a tenyészcél újból változott és a sokoldalú használatra alkalmas, harmonikus felépítésű ló került előtérbe. Az 1980-as évektől a sok célra alkalmas, teljesítmény orientált sportló lett a cél, ezért angol telivérrel, hannoverivel és trakehneni méneket vontak be a tenyésztésbe |
AJÁNLOM AZ OLDALT
