Esettanulmányok

 A tízéves Newt hihetetlen energiája megragadta Hazelt, akit az sem tántorított el, hogy a ló élete nem volt mentes a bonyodalmaktól. Hazel a köztük lévő feszültség ellenére is dolgozni akart Newttal, akinek a viselkedésén meglehetősen látszott, hogy a múltban meglehetősen erőltetett edzéseket tapasztalt meg.

 A probléma, amit Hazel nem mért fel, Newt erőszakosan negatív reakciója volt a munkához. Az első néhány nap folyamán a ló különösen aggasztóan viselkedett. Elszundikált, hátrált, ki akart mászni az iskolából, és nem érdekelte, hogy ülnek a hátán vagy sem. Hazel megpróbálta mentesíteni a nyomástól- de bármit kért a lótól, az mintha azt sugallta volna: „Vegyél rá!” Mindenre úgy reagált, mintha egy harc lenne, és ami azt illeti felülmúlhatatlan harcos volt.

 Hazel már ott tartott, hogy feladja, amikor végül Mike-hoz fordult.

-        Sokat jelentett nekem, hogy Mike olyan pozitívan egyenes volt. – Úgy beszélt, mintha minden lehetséges lenne- mondta Hazel – Segített abban, hogy a ló újra érezze azt, hogy ő is akarja a feladatot, és a verekedés helyett Newt elvégezte a gyakorlatot. Amikor levette róla a nyerget, Mike még kényelmesebbé tette a ló életét, és így kevesebb oka volt a verekedésre.

-         A legegyszerűbb feladatok után is megdicsérte a lovat, amely a fenyegetettség helyett azt érezte, hogy értékelik a munkáját. Érezni lehetett, hogy  már annyi elég volt, hogy köszönetképpen a legegyszerűbb dolgokért is megsimogattuk a nyakát, és a ló teljesen megnyugodott.

-         Newt legjobb tulajdonsága az, hogy imád ugratni. Amikor megvásároltam, azt mondták az a gond vele, hogy túlságosan rohan. Végül nagyon sokan mondtak le róla azért, mert észvesztő gyorsasággal indult neki az akadályoknak. Miután sok alacsony akadályon keresztülugrattunk, az elején szőrén, majd nyereggel, ugratás után megkerültük az akadályt, és mindezt megismételtük – ezzel Newt is rájött, hogy könnyebb lesz az élete, ha csökkenti az iramot.

-         A lehető leglazább szárat adtuk, és amikor megérezte, hogy tiltakozásra semmi ok, sokkal nyugodtabb lett, és az önbizalma is helyreállt. Az elején jól jött az ugrás iránti szeretete, amivel sikerült kimozdítani a szundikálásból, és újra rávettük a mozgásra.

-         Hossz és lassú folyamat volt, és időnként még mindig bizalmatlan velünk. Mégis rendkívül jó érzés látni, ahogy egy szomorú, agresszív ló újra szeret élni és dolgozni, ugyanakkor versenyeken is megállja a helyét.